Címlap Szakmai publikációink Értékálló Aranykorona Az őszi vetésű növények tápanyagellátása
Az őszi vetésű növények tápanyagellátása PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2009. december 16. szerda, 00:00

 

A  mezőgazdasági  üzemekben  a  téli  hónapok  kivételével  egész  évben  történhet  vetés. Az  őszi,  kora  őszi  növények  esetén  a  talaj  hőmérséklete  és  nedvességtartalma  van  kedvező  hatással  a  csírázásra. Minden  növényhez  vetésre  előkészített  talajjal  kell  várni  a  vetésidő  elérkezését. Az  őszi  kalászosoknál  különösen  igaz  ez,  mert  jobb  ha  a  mag  a  talajban  várakozik  az  esőre,  mint  a  zsákban. A  repce  magja  azonban  az  elfekvés  következtében  erősen  károsodik.
 

Repce

 

Magyarországon  a  repce  vetésterülete  napjainkra  ismét  növekvőben  van. Olaját  a  XX.  században    világítóanyagnak  használták,  mára  / szintén /  energetikai  célra  termesztjük. Az  olajos növények  között  termőegységenként  a  repce  adja  a  legtöbb  olajt.

A  repce  termesztése  azonban  hazánkban  igen  kockázatos. Kifejezetten  alkalmas  termőtájaink  az  ország  nyugati  része,  a  Duna  völgye  és  az  Alföldön  Békés  és  Csongrád  megye. Különösen  igényes  a  talajra : csak  a  mélyrétegű,  humuszban  gazdag,  jó  táperőben  lévő  búzatalajokon  gazdaságos. Még  itt  is  megsínyli a  száraz  hideg  telet  és  a  rovarok  által  okozott  kárt.

Hazánkban   a  repcének  szinte  egyetlen  jó  előveteménye  van,  a  gabonafélék. Korán  betakarításra  kerülnek,  de  nedvességhiánnyal  hagyják  vissza  a  tarlót. A  repce  igen  apró  magjainak  az  évnek  ebben  a  meleg-száraz  időszakában  pedig  nehéz  aprómorzsás,  érett,  ülepedett  vetőágyat  készíteni.  

Búza 

A  búza  a  világon  a  legelterjedtebb  gazdasági  növény,  és  nekünk  magyaroknak  ez  a  legfontosabb  kenyérgabonánk.  Lisztje  az  emberi  szervezet  igényeihez  alkalmazkodva  jó  arányban  tartalmaz  szénhidrátot  és  fehérjét,  a  belőle  nyerhető  egyéb  termékek  is  igen  jól  hasznosíthatók.

A  búza  termesztéséhez  a  mély  rétegű,  tápanyagban  gazdag  mezőségi,  öntés,  réti  és  erdőtalajok  a  legmegfelelőbbek,  bár  szikeseken  is  vethető. A  sekély  termőrétegű  laza,  sülevényes  és  hideg,  vizesedő  területeken  lehetőség  szerint  kerülni  kell  a  termesztést. Ugyanakkor  a  búza  képes  alkalmazkodni  a  szélsőséges  időjárásához,  ezért  az  országban  a  Nyírségtől  az  Alpokaljáig  egyaránt  elvetik. Az  egyes  termőévek  közötti  időjárási  különbségek  azonban  a termés  mennyiségében  és  minőségében egyaránt  megmutatkoznak.  

A  búza  kezdeti  fejlődésének  az  enyhe,  hosszú  ősz  kedvez,  majd  a  téli  felkészülést  segíti  a  fokozatos  hőmérsékletcsökkenés. Egyes  búzafajták  a  -20  C°-os  száraz  hideget  is  kibírják. A  téli  hótakaró  megvédi  a  növényállományt  a  hőingadozástól  és  a  káros  vízveszteségtől. A  csapadékos  enyhe  tavaszon  gyorsan  megerősödik  az  állomány,  majd  szárba  szökken. A  szemek  teltségét  a  júniusi  időjárás  alakítja.         

A  búza  a  korán  letakaruló  előveteményt  igényli. Rossz  elővetemények  a  késő  őszi  betakarításúak,  önmaga  után  termesztve  pedig  a  növényvédelmi  problémák  fokozódnak :  könnyen  felszaporodnak  a  gyomok,  betegségek  és  kártevők.


Tápanyagigény

 

Mindkét  növény  egész  élete  folyamán  bőséges  tápanyagellátást  kíván :  vizet  és  könnyen  felvehető táplálóanyagokat. Irodalmi  adatok  alapján  1 t/ha  szem  és  a  hozzátartozó  szalma  terméshez  a  következő  makro-tápanyagok  mennyisége  szükséges : 

                                                   me :  kg/hatóanyag

növény

N itrogén

P foszfor

K álium

Mész-CaO

Mg-magnézium

búza

27

11

18

6

2

repce

55

35

43

50

10

 

A  búza  érzékeny  egyes  mikroelemek,  különösen  a  réz / Cu /  és  a  magnézium / Mg /  hiányára,  a  repce  termesztése  szempontjából  pedig  a  kén  a  / S /   és  a  bór / B /  a  meghatározó. A  fenti  táblázatból  látszik  a  két  növénynek  eltérő  a  tápanyagigénye,  ami  biológiájukból  ered : míg  a  búza  egyszíkű  növény,  bolytos  gyökérzete  erősen  átszövi  a  talajt – nagy  felületről  gyűjti  össze  a  tápanyagot -,  a  repce  karógyökere  inkább  a  mélybe  hatol – kisebb  az  egyedi  aktív  felülete-.

 

Jogszabályi  előírások  alapján  a  gazdálkodóknak  a  területeiket  rendszeresen  vizsgálat  alá  kell  vonniuk. A  vizsgálati  eredményekből  a  meglévő  értékelőskála  alapján  mindkét  növényre  kiszámítható  a  szükséges  tápanyagok  mennyisége. A  köztermesztésben  lévő  nagy  termőképességű  búza-  és  repcefajták  ásványianyag-szükségletét  a  talaj  természetes  tápanyag-szolgáltató  képessége  nem  képes  fedezni,  ezért  trágyázással  kell  kiegészíteni  azt. Szerves-trágya  ínséges  időszakot  élünk,  a  legfontosabb  trágyák  ezért  a  műtrágyák. A  foszfort  és  a  káliumot  a  talaj  jól  tartalékolja,  majd  folyamatosan  adja  át  a  növénynek. Esetleges  túladagolásuk  sem  okoz  problémát,  bár  költségvetési  nehézségek  következtében  ez  a  mai  gazdaságokra  nem  jellemző. A  foszfor  segíti  a  gyökerezést,  és  szükséges  a  genetatív  fejlődéshez. A  kálium  szilárdítja  a  szárat,  javítja  a  télállóságot  és  gyorsítja  az  érést,  a  repce  esetében  nélkülözhetetlen  még  a  olajszintézishez  is. A  búzának  és  a  repcének  a  számított  foszfor-  és  kálium  teljes  mennyiségét  a  magágyba  kell  bedolgozni. Célszerű  azokat  még  a  szántás  előtt  kiszórni,  hogy  a  talajelőkészítés  során  legalább  15-20  cm  mélyre  lejussanak. A  jelenlegi  termelési  szinten  mindkét  növény  a  termőhely-típustól  függően  100-150  kg/ha  nitrogén  hatóanyag  felhasználását  igényli. A  jó  hasznosulás  érdekében  a  nitrogén  kalkulált  adagját  az  alábbi  megosztásban  kell  kiszórni ősszel  a  magágyba – alaptrágyaként  a  számított  igény  30-50  %-át,  a  maradékot a  vegetáció  megindítására  kora  tavasszal  fejtrágyaként, lombtrágyaként  a  termés  mennyiségének  és  minőségének  fokozására.

A  repce  kifejezetten  meghálálja  a  nitrogén  többszöri  megosztását,  a  búza  esetén  a  második  gyakran  el  is  marad. Az  egyes  tápelemek  felvételének  üteme  a  vetéstől  a  betakarításig  eltérő,  a   termésmennyiség  azonban  mindenkor  arányban  van  a  felvett  tápanyagok  mennyiségével.

A  laborvizsgálati  eredmények  egyben  utalnak  a  talaj  kémhatására  és  a  bázis-telítetlenségére  is. A  búza  tág  kémhatástartományt  is  elvisel  pH  5-8.5  között,  az  optimum  azonban  ennél  jóval  szűkebb 5.5-7.5. A  repce  kevésbé  toleráns,  a  6.5-7.0  pH-t  kedveli. A  szükségnek  megfelelően  a  búza  és  repce  termesztésekor  tehát  javasolt  mésztrágyázást  is  végezni.

 

Leviczkyné  Dobi  Mária

talajtani  és  környezetvédelmi  szakértő 

 

 

Módosítás dátuma: 2009. december 16. szerda, 13:45
 
Hirdetés
Copyright © 2019 AM admin. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Naptár

2019. november 15., péntek Ma Albert és Lipót, holnap Ödön ünnepli névnapját.

Szavazások

Szokott-e webáruházban vásárolni ?
 

Ki olvas minket ?

Oldalainkat 21 vendég böngészi

Hirdetés

Kiemelt weblapok:

Véletlen képek